Valaki kitalálta már megint, hogy át kell térni az XXXXXXXX módszertanra. Korábban ugye RUP-ra tértünk át, ahol elméletileg mindenki csak a saját feladatára koncentrált, és a jól dokumentáltság (i.e. nem tudsz valamit, elolvasod baz, ott a specifikáció) egy nem elhanyagolható hátrány, csak ugye alapból egy végleges specifikációra gyúr, és bukik a change managementen. Nálunk az egyik projecten nagyon szép change management plan volt (a pm hajlando volt előszedni a template-et a doksikhoz és csinálni is őket, nekem is jutottt, én is heggesztettem word-ben elég sokat).
Ahelyett, hogy belátnák, hogy ez olyan mint a cache, és idénként a stratégiát a helyzethez kell igazítani, neeeem, áttérünk egy másik módszertanra, nem mintha annak bármi köze lenne a software fejlesztéshez. Scram. Ja nem, várjá scrum. Nem, nem a rögbis, a másik. Ez-e bazmámeg :)
Ettől még 40 perces a buildem, van időm postolni :-/
Szóval a RUP-nál van ugye QA, BA, architect (2 éve nem láttam ilyent, azelőtt is csak egy olyant, aki minden egyes alkalommal elmondta, hogy ő nem architect... azért a projectet kitoltuk az ajtón), PM. A RUP lényege, hogy a folyamatok jól definiáltak, mint egy autogyárban, ahol a beszállítói láncot is bele lehet venni a folyamatba. A ciki ezzel az, hogy ha a bármi változás van, mindent módosítani kell, hogy a kincs, az up-to-date doksi meglegyen, mert olyankor ugye előveszed a specifikációt, meg a non functional requirements-et, és leprogramozod azt, amit megkövetel a haza.Az előző 40 perces eclipse buildet a flex builderes build kb 2x-esen űbereli. Eddig.
A scrum elméletileg ugye (nem véletlenül a rögbivel hozzák összefüggésbe) állandó újratervezést definiál. 24 óránként team meeting (daily stand up ... meeting... nem comedy, meeting). Játékokkal, néhol szines cetlikkel... Nem értem, hogy miért nem csináljuk a dolgunkat, ahelyett, hogy coca-cola titkárnőt játszunk. Mintha senki nem gondolná végig, hogy nem adoptálni kell a módszereket one-by-one, aztán egy-két év után kijelenteni, hogy fail, hanem felismerni, hogy nincs királyi út, és eleve megnyesve kéne a dolgot tálalni. Csak azt venni át, ami jobbá teszi a munkát. És nem borotválkozó gép. Már csak azért sem, mert ez a feladat, hogy szoftver fejlesztés (pf, mwuhaha, mekkora mű(bráner)szó), szóval a software development nem egzakt tudomány. Ha az lenne, akkor program író programot írnánk. És az lenne a nem egzakt tudomány.Szóval mi a jó a scrum-ban? Az, hogy megpróbálja elhitetni a dolgozóval, hogy ez a cucc, de leagalább a döntés az övé (nyilván nem, mert pillanatokon belül a product owner rá fogja erőltetni a teamekre a dolgot), meg hát nem vágom, hogy mi akadályozza meg a team-et abban, hogy túl ne becsülje a feladatokat. És ha egy ponton nincs kontrolod a termelés fölött, akkor sehol nincs. Erre van az a zen mese a kakassal (a faszi 40 év után 2 vonallal festett egy kakast), ha nem tudod, mit csinál a fószer, az hosszan fog tartani, és drága lesz.
Persze a scrum jó dolog. Ki kell vesézni, kiszedni belőle a jó alkatrészeket, és meg kell próbálni úgy kezelni, mintha nem arra jött volna létre, hogy egy kőkemény multinál kiváltsa a RUP hibáit, ahol lehetett takarózni a doksival....
A bajom azt hiszem az lesz a scrum-al, hogy ahogy az aspect oriented programming is, azt várja el, hogy minden egyes dev az egész alkalmazást ismerje. Aki nem ismeri, az képes leimplementálni újra a már jól leimplementált dolgokat. A scrum ugyanúgy leszarja az élethelyzeteket, mint a rup. Pedig csak annyit kell csinálni, hogy felismerni, hogy ki, mikor kuffantja be a bugot a kódba.
Mi a megoldás? Heroism bazmeg :) pop heroism.Komolyra terelve a szót, ha ismered a teamed, akkor tudod, hogy ki, mikor, mire képes. Egyéni, személyes kapcsolatok alapján működik emberek között minden, a munka is. Ha van egy-két hero a cégnél, azok megcsinálnak mindent. Van, akit csak az motivál, ha az utolsó pillanatban ráömlesztik a szart. Van, aki napi stabilan akar dolgozni, nem kell neki a stresz. Van, aki lógni akar (ha azt hiszi lóghat, napi 9 órát is dolgozik szorgosan, csak hogy a 10-ediket ellógja, míg a többi looser még nyomja. Van a benefit guy, aki egy ingyen pizzáért (vagy egy 5000-huf-os rendelt ebédért) egy hétvégi napot gond nélkül bevállal.
Szóval a heroism-ban hiszek, mikor tudod, ki kicsoda a csapatban, mindenre megvan az embered, és mindenki a helyén van. Huxley meg üdvözöl mindenkit.
No comments:
Post a Comment