Emlékszem, egyszer voltam állásinterjún valami luzer multicégnél. Késtem vagy egy órát, mert kint volt a faszban és mivel elment előttem a busz, ezért várni kellett egy órát. Nyilván telefonáltam. Gondoltam, ha már itt vagyok a megállóban, nem mondom azt az arcnak, hogy nem megyek... mentem.
Az ürge először nem is foglalkozott vele, hogy késtem (nyilván bocsánatot kértem a késésért), azt gondoltam tudja, hogy milyen a buszjárat arrafelé (zöldmezős beruházás), de mint később kiderült erre parázott rá :) (A havercsaj ott dolgozott a cégnél, szóval kaptam visszajelzést.)
Szeretem, mikor valami lúzer egy cégnél a humános/project manager azt gondolja, hogy az álláskereső mindjárt letolja a nadrágját egy tubus vazelinnel, mintha valami színházban lennénk a szereposztó díványon. (ez még évekkel a válság előtt volt, mivel azt hiszem még az előző cégnél toltam a vasat, volt vagy 10 éve?). Aki elmegy dolgozni egy ilyen helyre, meg is érdemli :)
Csak jó helyre szabad menni dolgozni, mert csak ott tudsz megmaradni és fejlődni. Ha nem becsülnek meg a felvételin, akor nem fogják megbecsülni a munkád se és téged se. Szarból meg nem lehet várat építeni...
röff röff, most meg eszembe jutott a bank. Odamentem (ott is dolgozott ismerős, egy volt tanárom). Amikor megláttam a nyegle 50-es aktatologató humánerőforrás menágert, már tudtam, hogy itt nem is akarok dolgozni, nem tudnak annyit fizetni (nem is tudtak.. azt hiszem a versenyképes fizetést úgy értették, hogy lehet belőle papírhajót hajtogatni, amit ráteszel a lavórra, aztán egy hirtelen mozdulattel lenyomod mirr-murr hasonló felépítésű hajóhadát).
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment