Turistaként leggyakrabban csak bámultunk kifele a fejünkből, mert a látvány kellemes. Meg hát aki felmegy a hegyre, az megpihen.
Persze Spanyolországban is vannak olyanok, akiknek furcsa a humora (nem mi voltunk) és hát ha már a kutya odarakta a maradékot, akkor...
Az egyik kedvencem ez a kép. A semmi közepén megálltam, mert a gondos kezek által kialakított olivaültetvény igen jellegzetesen vörös kövekkel volt beterítve. Ezen a tájon a gaz egyszerűen nem nő meg, nem is kell gondozni, csak öntözni és aratni kell.
Ez volt a szállásunk már azt sem tudom hol. Nyilván 2 perc múlva lent voltam. Nem egy nagy és enm egy mély medence, de nagyon feldobta az életérzésemet, plána, hogy ez a szoba, ahonnan fotóztam az utca szint alatt volt. Mikor a recepciótól elindultunk lefele, nagyon paráztam, hogy 3 napot kell megint valami szar pincében töltenem, aztán meghallottam a csobogást, kinéztem az ablakon és körbe ért a szám a fejemen :)
Na, ez meg egy olyan kert, amit csak az igen gazdag királyok tudtak megépítettni. Kellemes séta, ideális körülmények.
Ezt a graffitit meg érdemes megnézni. Nagyban. Kicsit van politikai mondani valója is, és hát nem igazán tudtam elkapni, de érdemes megnézni. Sajnos a lemaradt részek is értékesek, de nem baj, ott lesz még egy darabig.
A következőben majd az óceán parti dolgok jönnek.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment