a spanyol nök

A spanyol nöket alapvetöen 2 csoportra osztjuk. Vannak az átlagosak, és a hübazmeg, ezt megrajzolták. A muzeumban (parayo?) pl. a ruhatárban volt egy olyan csajszi, hogy behaltam rajta. Mondjuk ez lehet a magyarázata annak, hogy sok itt a meleg. Ha nem lehet ilyen csaja, akkor más nem is kell, inkább farbatúrja a haverját :))
Mondjuk mikor észrevették a ruhatárnál, hogy fotozok, a vén ruhatáros nö azonnal visítani kezdett, úgyhogy futás volt kifele. Mondjuk ez már a vége. A muzeumban pozitív a fincsi halacska volt a büfében. A sok bébi jézus, halott jézus, haldokló jézus elég felesleges volt, nagyon egy kaptafa, a portrékból is sokat tartanak, kettö elég lett volna, egy férfi, egy nö. A márvány szobrok nagyon faják voltak, van egy-két hihetetlenül kidolgozott példány, ahol a müvész anyagismerete és eltökéltsége vitathatatlan. A legszebb, hogy a téma mellett a támfelületeket se hagyták megmunkálatlanul (pl a szofa karfája, amiben a nöi szobor terpeszkedik). Ma már nem sokan képesek ilyen munkára (megcsinálni, megrendelni... egyre megy). Aztán volt ott egy tájfestmény, meg egy idös nöciröl egy kép. Mindkettö annyira jó volt, hogy beszarás, közelröl látszott a mesteri ecsetkezelés, távolról meg az ecsetvonások selyemmé változtak, és szinte megmozdult a kép. A tájkép hasonlóan. A többik, akár ki is dobhatták volna, értéktelen vacak.

Goya festményei kicsit nyomasztóak, pláne, hogy a napoleoni háborúk meg a polgárháború... Spanyoloknak van egy szar történelmük, szerintem kicsit nyomasztóbb, mint a magyar. Valahogy a fényes korszakuk is fényesebb, de arról egy bötü nem sok, annyi se került elö.

A kaland ma az volt, hogy a tegnap 76 €-s tornacipöt ma megvettem a város nem turista pontján, kinaiaktól persze, 10 €-ért. Asszem ennyi otthon is. Kicsit még nyomja a kényeske ujjacskámat, de majd megoldódik.
Na meg láttam a világ legszebb nöjét a ruhatárban, csak ki kellett menekülni, mert tilos volt fotózni, én meg ugye....