
A Csilláknak úgy általában sikerülni szokott az élet (ha egyszer lesz lányom, tuti Csillának fogom hívni, amolyan kínai módon, idecsalva a jó szerencsét, hogy vigyázzon rá). Nyilván Ausztráliában sincs kolbászból a tejfel, de azért azt tudjuk, hogy a jó minőségű motorosruhát vagy tehénkéből (mú mú) vagy kengurucskából (müff müff) csinálják.
Miközben dalolászva lődözik a rágcsálókat, az ozzyk ilyen béna helyeken lógnak.
Ha nem lennék ekkora paramalac, már eladtam volna minednem és én is ott lógnék az örök nyárban, boldogságban és a túlfizetett állásomba is csak vidámságilag járnék be, tejfölös kolbászt fogyasztani, sok sajttal.


A tegnapi nap első nagy mosolya akkor érkezett meg hozzám, amikor a fenti mondat elhangzott a villamoson. Nem csak én lettem jókedvű - a villamos hirtelen mosolygó arcokkal lett tele.
A másik alkalom, amikor hangosan felnevettem, szintén a villamoshoz kapcsolódik. Diával beszélgettem az ovi után:
- Mivel jöttél értem az oviba, apukám?
- Na, szerinted mivel?
- Autóval?
- Nem.
- Gyalog?
- Nem.
- Akkor mivel?
- Mivel szoktunk az oviba menni? Nagy, sárga..
- Zsiráffal?
No comments:
Post a Comment