Wednesday, March 3, 2010

fogy a magyar, fogy a magyar

Fogy a magyar.

Szerintem ha jobban belehúzunk, akkor nemzeti alapon megkapjuk a darwin díjat :)))
"A fiatalember olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy a kórházban életét vesztette."
"Az autót vezető nő és 19 éves fia a helyszínen életét vesztette. A fiatalember az ütközéskor kirepült a kocsiból. A sofőr holttestét a tűzoltók szabadították ki a roncsok közül."
de mindegy én mit írok, úgyiscsak az lesz, hogy egy csomóan idén is a lánglovagokon végzik, ami eléggé kibaszás a tűzoltókkal, mert ugyan van állásuk meg minden, de ettől még ugyanúgy ki kell vágni a hullákat a roncsból, mert hát a szemetet is szelektíven kell gyűjteni... A vasmű még átvenné a roncsot beolvasztásra, és inkább kegyeleti, mint olvasztástechnikai problámákat okoz a dolog (ezt a maffia filmek óta tudjuk).

Nekem komoly felfogási problémáim vannak ezzel, hogy mégis miért ennyire ostobák az emberek, hogy odamennek az útra, és nem hiszik el, hogy életveszélyben vannak. Az éves halálozási statisztikát nézve ezek csak arra jönnek rá, hogy ezt egy táblázatban ábrázolták, és hogy az alsó sor az lesz a szumma... (nem, nem az :)

Az tuti, hogy nem az emeberek találták fel a tüzet meg a kereket. Az egy-egy ember volt, de nem úgy általában az emberek. Ebből adódik a kérdés, hogy hány zsenit visel el a társadalom. Azt tudjuk a matematikusok és fizikusok levelezéséből, hogy az utóbbi időben a kommunikáció gyorsulásával és kiszélesedett lehetőségeivel lehetővé vált az együttgondolkodás egy hatékonyabb formája. Olyan ez, mintha faj lenne a fajon belül. Szaporodni szaporodnak egymással, de igazából a gondolkodók könnyen elvesznek a tömegben, elsüllyednek. Persze csak egy adott szint alattiak. Aki elég intelligens az végül is könnyedén megteremti magának a kényelmes életet, és az, hogy hol áll meg, igazából csak a lustaságon múlik, illetve az adott elérhető területen hol talál motivációt. Régebben működött egyfajta mecénás rendszer, amikor tudósokat, művészeket foglalkoztattak szórakoztatási céllal (nem a közvetlen anyagi haszon reményében). Ez ma már módosult, illetve csökken a jelentősége, hiszen viszonylag könnyű egy gazdag embernek intellektuális és kultúrált társaságot találni.

kekeke hát persze, hogy nem az operabálról beszélek, hanem a TED-ről. Valami 10K USD kell az éves tagsághoz, amit valljuk be, nem midnenki engedhet meg magának, és hát az ár-érték arány sem annyira jó, mint azt a szórólapon feltüntetik.

Na leszarni, és GOTO http://omaketheater.com/

No comments:

Post a Comment