Ahhoz képest, hogy ezek a régi boldog szép napok, elég sokat dolgozom. Nem emléxem semmi jelentős eseményre, bár lehet, hogy nem is az élet része, hogy nagy dolgokat csináljunk. Nem kártyázok el jahtot, nincs az óriási villámban szupermodell barátnőm (ami azt illeti egy macskám sincs, aki este, mikor hazaérek az arcomba ugrana kieresztett karmokkal, hogy mégis hol voltam, mikor ő meg már 10 perce éhes...).
A világ szar, és még sokat kell melózni, hogy jobb legyen. A kispolgári álmok nem tetszenek (házacska a hegyekben, vagy a tengerparton, vagy mittoménhol). Lassan lefékeződöm és kezdek már csak azért küzdeni, hogy valakinek legyen egy faszányos software-e. Mondjuk nagy királyság 10 óra munka után hazamotorozni :)
Nem sok szórakozás érdekel. Lehet, hogy az a baj, hogy nem tanultam meg felhőtlenül szórakozni?
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment