Közben eszembe jutott, hogy mi a közös a projecteken, amiből szopás lett közben... az architect személye kicsit fuzzy volt mindegyiken.
Az egyik oszlopos szopóművel az volt a gond, hogy ahányszor odamentem az archoz, hogy szia, te vagy itt az architect.. mindíg leállított, hogy nem, nem ő az, az architect már lement a projectról, de csak mondjam...
A külföldre emigráló projecteknél ez tipikus, hiszen az architectet soha nem csomagolják a kód mellé, pláne, ha a project az egyik cégtől a másikra száll. Ha a design nem tiszta, és az alapelveket sem közlik (hogy ezen a projecten miért és hol térünk el a normálistól, mert xy requirementnek nincsen agya...) akkor a devek tapasztalatuktól függő varázslatokkal szórják tele a kódot, aminek a leghalványabb megjelenési formája a magic number :)
Ilyen alapon a legszarabb film is jobb a legjobb kódnál, hiszen ott ki van írva: rendezte XY.
Van felelősség...
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment