Thursday, August 9, 2007

kemény csávó vállal fékez

Ki mondta, hogy "kéz és lábtörést"?


Ütök ám, de hirtelen!

Szóval állok a piros lámpánál, mint Piroska a nagymama háza előtt, biztos tudatában annak, hogy mi van a kosárkámnak, és hogy hova megyek. Integetek a másik motorosnak, aki befutott mögöttem. Az beszélget egy autós ismerősével, hátranézek, hogy kivel, a lámpa zöldre vált, és én kis butus meg azt hiszem, hogy sietnem kéne. Meghúzom a gázt, elengedem a kuplungot és átélem a következő izgalmas három másodpercet:
  1. a moci a levegőbe emelkedik (pedig megbeszéltem magammal, hogy nem is próbálok egykerekezni, mert minek, csak a baj van belőle). A moci oldalra dől (jobbra) és
  2. odavág jobbra, rá a betonra. Csúszunk. Én és a motor. Eggyé válva. Mondom, akkor a te durva anyád, és végre elengedem a gázt, mert ugye ha márnem érem el a féket, meg a kuplungot, akkor inkább a gázba se kapaszkodjunk. Csúszunk is szépen.
  3. Na, átértem a kereszteződésen, ideje megállni. Á, inkább a zebránál.
Na faszányos volt, most akkor újra. Van kis gondom a felállással. Vérnyomás minuszban, a jobb vállam meg fellázadt. Nem igazán tudom rákényszeríteni az aKARatomat.
A térdem alatt kisebb folt (csizma le, bukó le).
Jönnek emberek, tök jó fej mindenki, ahányan arra jártak, mind segíteni akartak.
A szinem, mint Michael Jacksonnak 15 évvel azután, hogy othagyta a Jacksson 5-ot.

Nagy baj nincs, amennyi agyam van persze a mentőállomás előtt sikerült borulnom. Nézem a mocit, beindul. Na, ezzel legalább nincs baj. Illetve a hátsó fékpedál kicsit elhajolt. Később a szervízben mondták, hogy a fékkar is kiegyenesedett. Az isteni visszapillantónak semmi baja. Elhajolt, nagyon faja. Ekkor még nem tudtam, hogy a hűtő (vagy a túlfolyója) kicsit megsérült.

A kórház kurva gáz, remélem hamar átalakítják őket, és kikúrják azokat a dokikat, akik nem képesek megérteni, hogy mi a feladatuk (haha, hát persze, majd egyszer, ja). Bementem szombaton, és az ügyelet után hétfő reggelig nem láttam orvost. Műteni nem kellett, aminek azért örülök.

Odabent volt egy lábtörött bácsika, egy lapockatörött csávó (szintén motoros höhöhö, de őt sem műtötték) és egy barom, aki állandóan nyogtatót meg fájdalomcsillapítót akart nyomatni, mert szarrátörte magát a honda civic-jével. A barom kisodródott pedig "ott szoktam mindíg gyakorolni". Na az ilyen barmok miatt veszélyes a közlekedés (a lapockás csak arrébb akart állni a mocival, én meg teljesen egyedül adtam elő a produkciómat, igaz nagyközönség előtt, de a lényeg: 2 motoros 1 autós, a két motoros csak gurult, az autós pedig száguldozott)

Na megyek, mert öcsém már nem tud mit nézni a tévében :)

update: "utána" típusú képek a mociról:

No comments:

Post a Comment